Nősztorik - Hárschné Végh Annamária

Végzettség: könnyűipari mérnök

Jelenlegi munkakör: HR és IIR vezető

Hárschné Végh Annamária a folyamatos fejlesztésben, képzésében hisz, ezért nem is meglepő, hogy vezetőként, egyéni vállalkozóként és családanyaként is megtalálta önmagát. Talán mégis csoda azért, hiszen példaértékű egyensúlyt alakított ki a családja, a karrierje és önmaga elvárásai között. Nem fél újat tanulni, és kemény közegben is megmutatni szakértelmét, képzettségét és gondoskodó oldalát. A gondoskodásba számára az is belefér, hogy munkahelyén fejlessze a vállalati kommunikációt, kialakítsa a rugalmas munkavégezés feltételeit és élményközpontú motivációs rendszert dolgozzon ki.

Mindezekről és saját karrierútjáról is vallott nekünk: Hárschné Végh Annamária története következik.

 

Klasszikus falusi családból származom, ahol tipikusan a fiúgyermek nagyobb jelentőséggel bírt, mint egy lánygyermek. Így már a kezdetekkor, a pályaválasztáskor ki kellett állnom magamért, mert édesapám védő tanácsa szerint egy nőnek nem vállalkozni kell, hanem alkalmazottként kell elhelyezkednie, például óvónőként. A családi útmutatás ellenére – miután édesapám és a testvérem is vállalkoztak –, alapvető elvárásom volt magam felé, hogy olyan szerepeket legyek képes betölteni, amelyeket a családom többi tagja. Ez az önmagammal szembeni igényesség sarkalt eredményességre. Ezért képeztem magam, és a Könnyűipari Mérnöki Főiskolát végeztem el 2001-ben.

Mai napig nagy bánatom, hogy egyetlen percet sem tudtam a szakmámban dolgozni, mert miután végeztem, az összes bajai nagyobb könnyűipari cég bezárta kapuit. Kényszerből édesapám 10 fős fémipari vállalkozásánál és a családi mezőgazdaságban kezdtem karrierem. Majd találtam egy pályázatot, amelyben plusz pontot jelentett, ha valaki nőként jelentkezett, és próbára tettem magam. Sikeres pályázatomnak köszönhetően léptem ki a családi közegből mezőgazdasági területre.

Ma már több vállalkozásban is érintett vagyok, mindenhol más-más szerepet töltök be. Van saját mezőgazdasági vállalkozásom, annak az állattenyésztés részét önállóan viszem, a növénytermesztési részt bátyámmal közösen. Egy másik cégben pedig vezető tisztségeket töltök be, egyszerre HR és IIR vezető vagyok, azaz a vállalkozás humán erőforrás menedzsmentjével is foglalkozom, és egyúttal a szabványok és mindennemű előírások betartatásával is. Hogyan? Mindkét szakterülethez ugyanazok a tulajdonságok és ugyanazok viselkedési normák kellenek. Az, hogy egyéni vállalkozó vagyok, sokat segített abban, hogy itt vezető szerepet tudjak betölteni.

A karrierem során megtapasztaltam: van előnye és hátránya is annak, hogy nő vagyok. Fontos azonban, hogy a nőiség előnyével is meg kell tanulnunk bánni.

„Nagyon sokáig hittem azt, hogy férfiassá kell azért válnom, hogy tudjam vezetni a férfiakat.”

Nagyon sokáig hittem azt, hogy férfiassá kell azért válnom, hogy tudjam vezetni a férfiakat, vagy egyáltalán hatni tudjak rájuk és tényleg vezetőként tekintsenek rám. Egy-két éve jöttem rá arra, hogy ez nem így van és pontosan azokkal az eszközökkel kell dolgoznom, amelyek nőként jellemeznek. Kemény közegben kezdtem, de hálás vagyok ezért, az akkor tanultak nélkül nem tudnék helytállni most.

„Gondos tervezést igényel egyensúlyban tartani a családi- és a karrier feladatokat.”

Egy nőnek, ha ugyanazokat a célokat akarja elérni, mint egy férfi, vagy csak meg szeretné valósítani saját álmait, akkor arra is gondolnia kell, hogy ezzel bizony energiái vonódnak el az otthoni szerepköreitől. Amikor egy nő hazamegy munka után, mint feleség és mint anya is helyt kell még állnia. Nehéz egyensúlyban tartani a családot és a szakmai karriert, gondos tervezést igényel. Mi a kulcs? A döntés: tudnom kell, hogy mi a prioritás számomra. Be kellett látnom, hogy nem tudok mindent azonosan magas színvonalon ellátni, például bizony lejjebb kellett adni a házimunkából. Ezt úgy kell gyakorlatban érteni, hogy ha mondjuk azt igényli a gyermek, hogy menjek el és nézzem meg a focimeccsét, akkor igenis elmegyek és akkor aznap nem főzök, mert elfogadom, hogy arra már nincs időm. Ha tudom, hogy kint a mezőgazdaságban lesz egy nap többletmunkám, és ott kell lennem este nyolcig, akkor utána szervezek egy olyan napot, ami kizárólag a gyermekeimről szól. Ha az egyensúlyt nem is tudom 24 órán belül megtartani, de mindig igyekszem 5-6 napon belül megteremteni. Nagyon nehéz meghozni ezeket a döntéseket, szerintem ez az a plusz lelki teher, amit a férfiak kevéssé érzékelnek.

Hasonlóképp a cégben is össze kell koordinálni a feladatokat. Abban a cégben ahol jelenleg egyidejűleg HR és IIR vezető vagyok 46 főt foglalkoztatunk, aminek a nagyrésze férfi munkaerő a tevékenységünk jellegéből adódóan, de az adminisztrációs feladatokat nők látják el. Törekszünk arra, hogy minél több nőt foglalkoztassunk, próbálunk figyelni az arányokra. A vezető vagy vállalkozó személyiségű nők, akik például pályázati vagy gazdasági feladatokkal foglalkoznak nálunk, jellemzően vállalkozóként vesznek részt a munkánkban. Ez a lehetőség egy nőnek nagyon nagy előny, mert így meg tudja oldani, hogyha mondjuk két napig beteg a gyereke, akkor nem jön be dolgozni, viszont utána ahogy lehetősége van, bepótolja a feladatát. Szerintem a nőknek ilyen szempontból igenis szükséges a rugalmasság. Mi azzal tudjuk biztosítani ezt a rugalmasságot, hogy számítunk rájuk, igénybe vesszük vállalkozói szolgáltatásukat.

„A kudarcoktól nem szabad megijedni, általuk tanultakkal jobbak lehetünk.”

Tapasztalatom szerint, egy nő akkor teljesít jól, hogyha otthon is rendben tud mindent. A női munkatársak nálunk mutatott hatékonysága – akik sok esetben édesanyák is! – rácáfol minden sztereotípiára. Hiszek benne, hogy létre lehet hozni és működtetni olyan rendszereket, amelyek támogatják, hogy a nők a végzettségüknek megfelelően, önállóan végezhessék munkájukat, de nem feltétlenül mint munkavállalók, hanem akár, mint vállalkozók. Erre érdemes lenne támogató jogszabályi-, adózási és gazdasági környezetet kialakítani, hogy ezt államilag jobban ösztönözzék. Vagy lehetne több olyan program, amely a nőket készíti fel, hogy hogyan tudnak könnyebben vállalkozók lenni. Ez persze egyben nehéz, személyes kérdés is, mert nem mindenki való vállalkozónak, akár nő, akár férfi.

Vállalkozóként több szempontból is rátermettnek kell lenni, de a legfontosabb szerintem, hogy az adott vállalkozáshoz szükséges képzettséggel rendelkezzünk. Nagyon nagy előny, nem csak a megszerzett tudás miatt. A munkatársak is értékelik, fontos számukra, hogy a velük dolgozóknak milyen végzettsége van, presztízs értékű, ilyenkor igenis számít a „papír”. Ezen kívül a nyelvtudás számít még kiemelten.

A vezetői ismeretek elsajátításához mindez jó alap, de nagyon fontos, hogy az ember kicsiben próbálja ki magát és aztán fokozatosan haladjon feljebb a ranglétrán. Ez még akkor is igaz megítélésem szerint, ha valakinek nagyon magas végzettsége van. A tényleges tapasztalatot nem tudják helyettesíteni a megszerzett bizonyítványok.

A nőknek szerintem vannak olyan erősségeik, amelyek jó vezetővé teszik őket. Büszke vagyok rá, hogy a cégnél én vezettem be a vállalati kommunikáció kibővítését, korábban az információk egy része elakadt középvezetői szinten. A folyamatos információ áramlás biztosítja, hogy az emberek érzik: hasznos tagjai a rendszernek. A férfiak gyakran a hierarchikus rendszerekben hisznek, mi nők pedig bele tudunk ebbe vinni egy kis lágyságot, ha úgy tetszik „gondoskodást”, aminek szerintem része a most említett információáramlás is.

Volt nálunk egy IFKA-s felmérés melyből kiderült, hogy a nálunk dolgozók szeretik a családias hangulatot és a légkört, erre büszkék is vagyunk. Természetesen nem álltunk meg itt, szervezetfejlesztésbe fogtunk. A szervezetfejlesztés egyik része pont a motiváció kidolgozása. Nem mondom, hogy megoldottuk, mert még folyamatban van a fejlesztés, de a munkaköri leírásokat már elkészítettük újonnan, és annak már részét képezik a KPI-ok, azaz a teljesítménymutatók. Ez lesz az egyik oldala a motivációnak, a másik pedig az élményközpontú dicséret. Erre jó példa, a nemrég lezárt egyik projektünk, amiben három hölgy kolléga vett részt, és dicséret képen a cég kiutaztatta őket Törökországba. Így kapnak valami kézzelfoghatót, de mégsem „csak pénzt”. Ez szerintem sokkal személyesebb és motiválóbb, mintha pusztán anyagi elismerést kaptak volna.

Igényfelmérést is végeztünk idén nyáron és kiderült, hogy a kollégák szeretnék jobban megismerni egymást, szeretnének összejöveteleket és beszélgetési lehetőségeket kapni. Idén ősszel útjára is engedjük a kezdeményezést. Persze a mi helyzetünk nehezebb a programok kitalálásánál, mint egy azonos érdeklődési körű munkavállalói gárdával rendelkező és hasonló korú alkalmazottakat foglalkoztató kis cégnek. A mi kollégáink életkora és munkaköre teljesen különböző, ezért nehéz mindenki számára érdekes közös programot kitalálni. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden munkavállaló a cégnél ugyanolyan értékes a cég számára beosztástól függetlenül.

A jövőre vonatkozó terveim két nagyobb ágra bonthatók. Az állattartási területet szeretném idővel lezárni. Szeretnék a jelenlegi cégemnél maradni, ez az én utam, szeretek emberekkel foglalkozni. Szeretem a feladatköröm humánerőforrás részét, ami gyakran sok konfliktussal jár, de ebbe beletanultam már. Terveim között szerepel, hogy továbbképezzem magam ilyen téren, de ezzel kell várnom még 4-5 évet, mert most a kisebbik gyermekemtől venném el az időt. Mire ő eljut abba a korba, hogy „el tudom engedni”, addigra letisztázom magamban, hogy mi az, amiben mélyebb tudást akarok szerezni. A folyamatos fejlődésben hiszek, ezért az biztos: továbbra is fejleszteni fogom magam.

harschne kicsi2

Forrás: IFKA / Kellessy Tibor