Végzettség: marketing diploma
Munkakör: marketinges szakember, vállalkozó
Tüske Anna a folyamatos megújulásra törekszik. Az agrár szektor marketing területén dolgozik, ahol nőként nem könnyű helyt állni. Ennek ellenére nap mint nap felveszi a kesztyűt és sikerre viszi a vállalkozását. Komoly tervezést és szervezést igényel, hogy minden feladatot elvégezzen, a családjáért is mindent megtesz. Sikeres vállalkozóként, feleségként és anyaként is helyt áll.
Mindezekről és saját karrierútjáról is vallott nekünk: Tüske Anna története következik.
15 éve vagyok marketinges. Az érettségi óta ezzel foglalkozom. Eleinte kisebb nagyobb mezőgazdasági cégeknél munkavállalóként végeztem ezt a feladatot, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezeknél a cégeknél nőként komolyabb ambícióim nem lehetnek.
„Mezőgazdasági cégeknél munkavállalóként végeztem ezt a feladatot, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezeknél a cégeknél nőként komolyabb ambícióim nem lehetnek.”
Tavaly fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy vállalkozásba kezdek, hogy megvalósíthassam amit szeretnék. Vállalkozóként teljesen más a tempó, nagyon pörgős és sok a feladat. A munkám miatt korábban túl sokat utaztam, ezért is döntöttem amellett, hogy inkább helyben és egyedül dolgozok tovább. Kezembe vettem az életemet, a határaimat is megtanultam kijelölni. Érdekes volt megtapasztalni, hogy ez a fajta gondolkodás nem feltétlenül tetszik mindenkinek. A közvetlen környezetemben is tapasztaltam ellenállást. Jelenleg is van agrárcég ügyfelem, ahol pedig azt látom, hogy nagyon kevés nő dolgozik vezető pozícióban. Sokak úgy gondolják, hogy a nők most már legalább kereshetnek „sok pénzt” de nem lehetnek vezetői ambícióik. Ezeknek a sztereotípiáknak a levét isszuk.
Az agrármarketing speciális szegmense a szakmámnak, amihez külön szakértelem kell. Jó, hogy ebben nem kellett a nulláról kezdenem, de mára már más szektorból is vannak ügyfeleim. Vállalkozóként azt meg kell szokni, hogy saját magadat kell kvázi „eladni”, és az bizony nagyon érződik amikor valaki esetleg nem hiteles. Ezt csak azért emelem ki, mert olyan rétegei is vannak ennek a szakmának, ami a befolyásolásra irányul és ezzel nem tudtam azonosulni. Ezért csak olyan munkán dolgozom amit emberileg is fel tudok vállalni.
„Csak olyan munkán dolgozom amit emberileg is fel tudok vállalni”
Véleményem szerint, egy kicsit messzebbről kell rátekinteni a dolgokra, ha azt akarjuk megtudni, hogy mi kell egy nőnek az üzleti sikerhez. Eddigi tapasztalatom, hogy a nők általában minden szerepben meg akarnak felelni. A társadalmi normák szerint a nők egyik alapvető feladata, hogy összetartsák a családot. Viszont szerintem nem kell minden téren önerőből megoldani mindent, pl. hagyni kell, hogy a férfiak fúrják be a csavart a falba. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem vagyunk egyensúlyban a feladatokkal. Nem kell mindent megoldani egyedül. Sokszor azt látjuk, hogy nyomást helyez a társadalom a nőkre és az a „jó nő” aki teljesen önálló, független és mindent meg tud csinálni egyedül. Szerintem viszont nem. Nekem az az értékem, hogy a családomat is össze tudom tartani és mindenki kiegyensúlyozott tud maradni körülöttem. Sokszor a karrierista nőket tolják az előtérbe a munkáltatók is, sőt ilyen hozzáállású nőket keresnek. Úgy néz ki, hogy ez tesz jót az arculatuknak. Korábban volt, hogy én is értéktelennek éreztem magam, amikor már nem csak a munkámnak éltem, mert lett családom. Nekem is el kellett gondolkodni, hogy mi az értékes számomra. Rá kellett jönnöm, hogy az egyensúly megtartása nagyon fontos és a nők a szeretetükkel tudják megadni a párjuknak azt az erőt amire szükségük van.
„Az értékem, hogy a családomat is össze tudom tartani és mindenki kiegyensúlyozott tud maradni körülöttem.”
Nagyfokú határozottság kell ahhoz, hogy jól el tudd adni magad. Bár a személyiségemre nem jellemző, de annak a híve vagyok, hogy egy vállalkozó nőnek muszáj tervezni. Ki kell tűzni a célokat, nem pedig adhoc reagálni az életre. Tudatosnak kell lenni, mert én fogom megvalósítani a terveimet, és ha hibázok, akkor én gondolkodtam rosszul. Megoldás lehet egy 5 éves szakmai és üzleti terv, mert a jó terv is lehet motiváló. Ha csak simán azt mondod, hogy „szeretnék milliomos lenni” az kevés. Kitűzheted célul az árbevételt, vagy hogy legyen egy alkalmazottad, a lényeg az hogy konkrét célok legyenek.
Fokozatosan rá kellett jönnöm, hogy meg kell adnom magamnak is az „én időt”. Meg kell találnod, hogy mi az ami téged boldoggá tesz vagy kikapcsol. Lehet, hogy ez valakinek az aerobic, vagy a joga, barátnőkkel elmenni valahová stb., a lényeg hogy valahol ki tudj kapcsolódni és feltöltődni. Sokan nem ismerik magukat még annyira sem, hogy tudják mi tölti fel őket, anélkül viszont egyszer csak elfogy a lendület és nem értik mit történt. Szerintem ez nem önzőség, hanem szükséges a boldog élethez.
Nincs alkalmazottam, kollégáimmal és más szolgáltatókkal szerződéses viszonyban állok, így ha szükséges hamar tudom növelni a kapacitást. Anyagilag jól skálázható ez a megoldás. Az engem körülvevő vállalkozásoknál látottak alapján az gondolom, hogy a nőknek sok esetben egyértelműen segítség lenne ha kiszakadhatnának a rögzített nyolc órás munkaidőből. Nem biztos, hogy a munka hatékonyabb attól ha valaki fizikailag ott ül az irodában egyhelyben nyolc órát. Szerintem pozitív változás lenne, ha pl. nők vállalkozóként láthatnának el sok munkakört és maguknak oszthatnák be az idejüket. Minderre magasabb szinten kellene ösztönözni a cégeket. Például pont az én szakmámban a nagyobb cégek kötetlen munkaidőt adtak korábban is. A technológia adott volt, így látták mikor és mennyit dolgozom, viszont csak az érdekelte a főnökeimet, hogy minden kész legyen időre. Eleve minden ember hatékonysága más. Van, akinek egy feladathoz fél óra kell és van, akinek elég ugyanarra a feladatra 5 perc. A társadalomnak is fel kellene nőnie ehhez a szemlélethez és csak az eredményt nézni, nem azt hogy mennyi idő alatt jött létre. A legtöbb modern cégnél már felismerték ennek fontosságát, például Google-nél már 2013-óta így alakítják a munkakörnyezetet.
„Minden ember hatékonysága más. Az eredményt kellene nézni, nem azt hogy mennyi idő alatt jött létre.”
Amikor alkalmazott voltam sokszor megkaptam, hogy ha még akarok gyereket, akkor nem vesznek fel „X” munkahelyre. Rengetegszer tapasztaltam szexista hozzáállást is tárgyalásokon, általában nagy multiknál. Azt sugallták, hogy „a nőkkel nem lehet komolyan tárgyalni”. Nagyon rossz érzés volt ezt megtapasztalni. Az utóbbi időben is voltak ilyen estek annak ellenére, hogy látom, már globálisan tesznek lépéseket az ilyesmi ellen. Az utolsó két évben is számos alkalommal ért negatív megkülönböztetés amiatt, mert nő vagyok. Ezt úgy látom, hogy marad is sajnos ez a helyzet még egy ideig, talán majd a következő generáció fog változtatni. Egyértelmű hogy el kell kezdeni változtatni ebben is, mert különben nem lesz előrelépés. Legutoljára egy nagy márka képviselője tett negatív megjegyzést arra, hogy engem küldtek nőként a tárgyalásra. Hihetetlen számomra, hogy 2019-ben még mindig sokak szerint a nő helye kizárólag a tűzhely mellett van.
Talán ebből a sok negatív tapasztaltból lett elegem, amikor vállalkozó lettem, mert így megválogathatom az ügyfeleimet. Ameddig csak vacilláltam, addig csak félelem alapú válaszok születtek. Amint eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni és beleálltam azonnal jöttek a lehetőségek. Más számára ezt általános tanácsként szánom. Ahogy megszületett a döntés az önállóságra onnantól kezdve nyíltak a kapuk és már nem tudtam másfelé nézni. Lehet, hogy valakinek az segít, ha meg tud kérdezni másokat, vagy a családot. Nekem ez utóbbi nem vált be, mert a férjemen kívül nem támogatott senki, mert féltettek, hogy otthagyom a „jó munkahelyemet”. Magadban kell tudnod, hogy mit szeretnél. Legrosszabb esetben, ha nem válik be az elképzelés, akkor vissza lehet menni alkalmazottnak. Szerintem aki dolgozni akar az tud is.
„Ahogy megszületett a döntés az önállóságra onnantól kezdve nyíltak a kapuk.”
Azt hiszem az állam injektálhatna többet a nők munkavállalási lehetőségeibe. Itt nem csak a tényleges munkalehetőséget értem, hanem a szemléletformálást is. Én nyilván egy szűk réteget képviselek, aki KATA-s és még nem tudjuk, hogy mi lesz a nyugdíjunkkal. Az alapvetően egy jó lehetőség volt, hogy minimalizálják a kiadásokat, viszont aki ezt a megélhetési formát választja azzal foglalkozni kellene, hogy mi lesz vele később. Segíteni lehetne például a motivációt arra, hogy a KATA-sok fizessenek valamilyen magánnyugdíjpénztárat és lehetőségeikhez képest gondoskodjanak idős korukról, mert sokan nem gondolnak bele annak a veszélyébe, hogy nem lesz nyugdíjuk.
A szakmámban az idősebb korosztály számára pedig folyamatos napi szintű képzésre lenne szükség, hogy naprakészek legyenek. Úgy tervezem, hogy idővel a kapcsolati tőkémre alapozva és fiatalabb alkalmazottakkal tartom piacon a cégemet. Eddig egy lehetőséget kaptam támogatás keretén belül egy ember alkalmazására, ami számomra írt elő 2 hetes nappali képzést. Ezen sajnos nem tudtam részt venni az időkorlátok miatt. Viszont ha online lett volna ez az oktatás, az időbeosztásomhoz tudtam volna igazítani.
Egyenlőre nem tervezem a bővülést, mert jelenleg sok idő megy el azzal, hogy az ügyfeleket meggyőzzem arról, hogy szükségük van marketingre.
Online tartom a kapcsolatot a partnereimmel.
Sztereotípia, hogy egy marketingesnek mindenhez érteni kell a szakterületén belül. Én specialistákkal dolgozom, a megbízásokat hozom, a munkát megszervezem és a végrehajtást koordinálom. Én képviselem a céget és biztosítom, hogy a végén minden rendben legyen. Startupok-nak nagyon sokat tudok segíteni. Esetükben gyakorlatilag a nulláról építünk fel mindent, amiért ezek a cégek nagyon hálásak. Az időm jelentős részét fordítom a szakmai fejlődésre. A diplomám önfejlesztés nélkül már nem érne semmit a piacon, mert annyi minden változott. Fontos a nyelvtudás ismerte, ha másért nem, mert az online tananyagokból az idegen nyelvűek gyakran előrébb járnak. Muszáj nyitni a külvilág felé, nem lehet bezárkózni.
Forrás: IFKA / Kellessy Tibor