Végzettség: jogi egyetem
Munkakör: tulajdonosa és ügyvezetője egy autóalkatrész gyártó cégnek.
A második generációs cégvezető Dr. Pata Ildikó egyedül irányítja az Édesapja által alapított céget. A autópiparnak beszállító szektorra nem jellemző a női vezető, de 15 éves munkája során mégsem találkozott negatív megkülönböztetéssel. Gyerekei életét éppen olyan lelkesedéssel egyengeti, mint a cégét és a benne dolgozók mindennapjait. Minden héten ingázik a fővárosi családi fészek és a vidéki cég székhely között.
Mindezekről és saját karrierútjáról is vallott nekünk: Dr. Pata Ildikó története következik.
Édesanyám, Édesapám és én indítottuk 1993-ban a Pata József Gépipari Kft. családi vállalkozásunkat. Préselt és hegesztett alkatrészeket gyártunk és szerelünk össze az autóipar számára. A kezdetek óta beszállítói vagyunk a Suzukinak. Mivel az időben még nem volt elterjedt a telefon, Édesapám négyszer próbálkozott személyesen, hogy bejusson a céghez. Az akkori vezérigazgató értesülve erről azt mondta egy Japán mondás alapján: „aki ennyire kopogtat, azt be kell engedni az ajtón”. Így kezdődött az együttműködés a Suzukival, amibe tapasztalat nélkül vágtunk bele. A japánoktól rengeteg segítséget kaptunk és sokat tanultunk tőlük. 27 éve vagyunk beszállítóik, minden Magyarországon gyártott Suzuki-ban van valamilyen alkatrészünk.
Édesapám halálálig vezette a céget. 15 éven keresztül fokozatosan vettem át tőle a feladatokat. Először kétféle pici alkatrészt készítettünk, majd, fokozatosan váltottunk egyre nagyobbakra, most pedig már részegységeket is össze tudunk szerelni fejlett préselő és hegesztő robotokkal. Jelenleg 25 000 négyzetméteren 8 csarnokunk van. Igyekeztünk mindig a vevői igények elé menni, mindig a legújabb technikákat próbáltuk beszerezni. Emiatt folyamatosan fejlődtünk még a 2009-es válságból is fejlesztésekkel megerősödve jöttünk ki. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nagyon konzervatív pénzügyi politikát folyatunk, rendkívül odafigyelünk a gazdasági mutatókra. Családi vállalkozás vagyunk, ezért nagyon gyorsan tudunk dönteni. A cég fejlődése azon is múlott, hogy nincs lehetetlen helyzet, mindent meg tudtunk oldani. A Suzukin kívül más autógyártók számára is gyártunk alkatrészeket, de a Suzuki a meghatározó ügyfelünk. 10-szer jutalmaztak minket az „Év Beszállítója” díjjal, tehát szerencsére el is ismerik a munkánkat.
A cégünk sikerének egyik titka, hogy nagyon gyorsan tudunk reagálni. Az idő mindenkinek pénz, ezért hamar alkalmazkodunk, persze előzetes tervezés alapján. A másik titok, hogy nagyon precízek vagyunk, ezért jó minőségű termékeket adunk ki a kezünkből. Odafigyelünk, hogy csak a legjobb megoldással elégedjünk meg.
„A cégünk sikerének egyik titka, hogy nagyon gyorsan tudunk reagálni.”
Egyelőre csak néhány vezető beosztású nő van ebben az iparágban. Sokat javult a helyzet az utóbbi 10 évben. Azt elismerem, hogy senki nem érthet mindenhez, de magához a cégvezetéshez miért ne érthetnénk mi nők is? Nekem egyébként jogi diplomám van. Bíró voltam, amikor Édesapám feltette a kérdést, hogy mi legyen a gyár jövője, mert addigra már komoly értéket képviselt. Nincs testvérem, ezért nekem kellett ezen elgondolkodni, hogy tovább vigyem-e a családi vállalkozást vagy eladjuk. Édesapám akkor már 65 éves volt. A férjemmel közösen egy éjszaka alatt meghoztuk a stratégiai döntést, hogy én otthagyom a bíróságot. Nagyon szerettem azt is csinálni, tudtam, hogy ezt is fogom, hiszen ebben nőttem fel, tudtam, hogy mire vállalkozom. Amikor egyetemista voltam még csak 2 fős volt a cég, így akkor nem volt opció, hogy itt induljon a karrierem, de ahogy nőtt a cég ez már reális kérdéssé vált. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Édesapám is mindig egyenrangúnak tekintett és úgy neveltek, hogy egyenrangú vagyok egy férfivel. A partnerek és a munkavállalók felé is végig úgy képviselte az én pozíciómat, hogy mindenki érezze, hogy én is egyenrangú társa vagyok. Hitt abban, hogy ezt képes leszek megcsinálni. Ha Édesapám elbizonytalanodott volna, akkor azt a partnerek is látták volna és nekem sokkal nehezebb dolgom lett volna.
„Úgy neveltek, hogy egyenrangú vagyok egy férfivel.”
Egyáltalán nem tapasztaltam negatív diszkriminációt amiatt, mert nő vagyok, sőt inkább segítőkészséget láttam mindenkitől. Egyébként sem hiszek abban, hogy differenciálni kéne, hogy valamit nem tehetek meg azért, mert nő vagyok. Mindenkinek egyenlő feltételekkel kellene indulni. Persze ha őszinték akarunk lenni, akkor azért a nőknek nincsenek meg az egyenlő feltételek, hiszen a klasszikus sztereotípia miatt a nőknek kell gondoskodni a családról. Nekünk három gyermekünk van és Budapesten élünk 160 km-re Fajsztól. Ez rengeteg nehézséget okozott. Persze nem teszem meg naponta, de minden héten legalább 3 napot Fajszon töltök a cégnél. Az élet ezt a rendszert rengetegszer felülírta, ezért nagyfokú rugalmasságra van szükség. Most már a gyerekek közül a legkisebb is 15 éves, így már könnyebb megoldani mindent, de mondjuk 10 évvel ezelőtt nagyon nehéz volt otthon hagyni a fiam, mikor kérlelt hogy ne jöjjek le dolgozni. Az egyetem után Budapesten kezdtem a bíróságon dolgozni és azóta ott élek. Azt mondhatom, hogy mai napig az a legnehezebb, hogy ezt a távolságot áthidaljuk és elsősorban nem fizikailag, hanem emberileg és érzelmileg. Sokszor jönnek velem a férjem és a gyermekeim is. Szerencsére a gyermekek elég rugalmasak tudnak lenni, mindenhez hozzászoknak. Sikerült megteremteni az egyensúlyt, ami nem megy segítség nélkül. Kell, hogy legyen segítség a gyermekek étkezésében, ellátásában, amikor például nem vagyok ott. Édesanyám sokszor segít. A család mindenek felett áll, ezért nagyon odafigyeltünk, hogy a gyermekek lehetőség szerint ne szenvedjenek hiányt semmiben. Anno a férjemmel közösen hoztuk meg a döntést, így ő is tudta, hogy a családi tevékenységekből ki kell vennie a részét. Rengeteg energia, kreativitás, odafigyelés és pénz kell a gyerekneveléshez. Ha az embernek sikeres biztos üzlete van, akkor azt csinálni kell tovább. Nem volt kérdés, hogy ezt a céget át kell venni. Arról nem is beszélve, hogy inspiráló, hogy tényleg alkotunk, hogy egy tervrajzból egy létező terméket hozunk létre. A munkánknak látható valóságos eredménye van. Amikor elmegy mellettem egy Suzuki, akkor arra gondolok, hogy van benne saját alkatrészünk, és ez jó érzés.
Tapasztalatom szerint a nők gyakran nem mernek elindulni az általuk kitalált úton. Nem kell mindenkinek vállalkozónak, vagy vezetőnek lennie. Viszont merjenek mást is csinálni a család mellett. A gyermeknevelés egy csodálatos és összetett dolog, és ha látja az ember, hogy jól végezte a dolgát, a gyermeke pedig esetleg még sikeres is lesz az életben az maga a csoda! A társadalom ezt normálisan veszi, hogy az anyák ezt megteszik. Viszont szerintem emellett önbizalom növelő dolog, ha a nő az anyaságon kívül másban is sikeres. Én is érzem, hogy ha valamit a cégben jól megoldok és emiatt sikerélményem van, akkor ez pozitívan hat vissza az anyaságomra is, pozitív az egész család számára, mert boldogabb vagyok. Biztos hogy javítana a nők önértékelésén, ha a gyermeknevelést sokkal jobban elismernék, de ez nem történik meg egyik napról a másikra. Látom, hogy van változás. Azt is látom, hogy nem kell ráerőltetni mindenkire az önmegvalósítást. Azt gondolom, hogy az esélyt kéne megadni ehhez. Akinek a fejében megfogalmazódott valamilyen gondolat, akkor azt hadd csinálja meg. Ne kelljen törődnie a kétkedő felhangokkal akár a családon belül akár a társadalom részéről.
A családi egyensúlyunk titka, hogy igyekszem betartani, hogy hétközben dolgozom és a hétvégén 100 százalékban csak a családomra fókuszálok. Például a fiammal nemrég főzős tanfolyamon voltunk és imádtuk. A lányaimmal elmentünk moziba romantikus filmet nézni, szuper volt. Hétvégén lehetőség szerint együtt csinálunk valamit, szoktunk kirándulni is. Tehát igyekszünk a mai sztereotip megfogalmazással élve minőségi időt együtt tölteni. Ilyenkor csak a családra figyelek. A gyerekek is értik, hogy dolgozni kell azért, hogy legyenek eredmények. Ők is szoktak itt dolgozni nyáron. Szeretném ha értenék, hogy mennyit kell dolgozni mondjuk egy sportcipőért amit kinéztek.
A női vezetők számával kapcsolatban azt gondolom, hogy lenne még hová fejlődni, szerintem a nők ugyanarra képesek a cégvezetésben, mint a férfiak. Sőt, azt látom, hogy a nők sok esetben jobban osztják be az idejüket, mert például ha a munkában lennénk 8 helyett 16 órát, akkor a családnak mikor csinálnék mondjuk vacsorát? Ezért a nők jobban beosztják a feladatokat, hogy lehetőség szerint beférjenek a 8 órába, mert sok más feladatuk is van. Az ember nem azért főz, mert kötelező, hanem mert szeretne. A nők és a férfiak szemlélete kiegészíti egymást. Sokszor a nők a saját magukban épített gátat nem tudják átlépni, vagy meg akarnak túlzottan felelni a társadalomnak.
A távolság Budapest és a cég között nehézséget jelent számomra. Nagyjából 120 emberrel dolgozunk, nehéz az is, hogy helyes mederben tartsunk ennyi embert. Nagyon ügyesen kell kezelni az esetleges munkahelyi konfliktusokat, illetve ennyi embernél már van munkahelyi intrika is. Tehát, előfordul, hogy békítő bíróként is fel kell lépnem. A célom az, hogy mindenki jól érezze magát, mert akkor teljesít jól a munkahelyen. Hiszem, hogy mivel családi vállalkozásként indultunk, jobban figyelünk az emberekre és ezt az emberek nagyrészt meghálálják. Én is igyekszem naponta körbe menni a gyárban és mindenkivel beszélni egy kicsit. Ez számomra nem kényszer, hanem valóban szeretném, ha mindenki érezné, hogy törődünk velük. Nemrég volt egy csapatépítő tréningünk, ami várakozáson felüli pozitív hozadékokkal járt. A kollégák szinte jobban örültek a tréningnek, mintha fizetésemelést adtunk volna. Ebből hagyományt teremtünk. A munkahelyi környezetet is széppé tettük, így ha épp nem dolgozik valaki, egy kicsit kifújhatja magát.
„A munkahelyi környezetet is széppé tettük, így ha épp nem dolgozik valaki, egy kicsit kifújhatja magát.”
A cég profilja miatt munkaidő tekintetében nem tudunk rugalmasak lenni, mert igazodni kell a gépekhez és fizikailag jelen kell lenni a munkakörökhöz. Viszont nagyon jó kapcsolatunk van az óvodával és az iskolával is, támogatjuk őket, ezért ők hajlandók igazodni kicsit a munkaidőhöz.
Megfigyeltük, hogy ha a dolgozók látják, hogy folyamatosan fejlesztünk akkor ők is nagyobb biztonságban érzik magukat. Elkezdtünk stresszkutató tréningeket is tartani, hogy megismerjük mi zavarja, foglalkoztatja az embereket. Örömmel láttam, hogy mindenki részt vett rajta és őszintén válaszolt.
Ha valaki szeretne jó vezető vagy vállalkozó lenni nagyfokú határozottság kell, továbbá tervezni kell. Korábban már beszéltük, hogy folyamatosan fejlődni és fejleszteni kell. Naponta döntéseket kell hozni és ebben határozottnak kell lenni. Soha nem nézek vissza, ha már döntöttem, mert az nem visz előre. A hibáimból levonom a következtetést és tanulok belőle.
Szerintem a nők esélyeinek tekintetében látszik, hogy van változás. A családok felé jobban kellene közvetíteni ezt, akár a médián keresztül. A legtöbb nő nem indul el az önmegvalósítást felé, ha nincs meg mögötte a családi támogatás. El kellene mondani a nőknek, hogy merjenek foglalkozni magukkal, a céljaik megvalósításával. Ide értem azt is, hogy szánjanak magukra időt, mert szerintem az is fontos. Merjenek egy picit „önzőbbek” lenni, ismerjék meg magukat és hogy mire vágynak. Az lenne a cél, hogy a nőknek is legyen annyi önbizalmuk, mint általában a férfiaknak. Vannak buktatók, de merjék legalább megpróbálni elérni az álmaikat!
„Az lenne a cél, hogy a nőknek is legyen annyi önbizalmuk, mint általában a férfiaknak.”
Távlati célként szeretnénk tovább fejlődni, fejleszteni a céget. Ezen felül a férjemmel és a család többi tagjával is megbeszéltük, hogy előkészítjük a generáció váltást is, mert úgy látjuk, hogy ez a cég így jól működne tovább. A gyerekek is fokozatosan bekapcsolódnak, hogy megismerjék a céget, hogy később át tudják venni, ha van kedvük. Úgy látom, hogy erre van is fogadókészség a részükről. Persze nem akarjuk erőltetni, ez az ő döntésük lesz.
Forrás: IFKA / Kellessy Tibor