Végzettség: közgazdász
Munkakör: egyéni vállalkozó
Angeli Lászlóné Mónika szálloda és vendéglátás szektorban a ranglétra minden fokát megjárta. Kitartásának és tehetségének köszönhetően vezető pozícióig jutott már az első munkahelyén. Két gyermek mellett végezte el a főiskolát, amihez a családja támogatása nagy segítség volt. Karrierje ígéretesen alakult. A Baja város tulajdonában lévő marketing cég ügyvezető helyetteseként sokat tett a környezetében lévő nők jobb munkakörülményeiért. Fontos feladatot töltött be, hozzá tartozott a bajai gyerekek közétkeztetése, de szakmájában oktat és vizsgabizottsági feladatokat is ellát.
Mindezekről és saját karrierútjáról is vallott nekünk: Angeli Lászlóné Mónika története következik.
Szálloda és vendéglátás területén kezdtem a pályámat 18 éves koromban. Recepciósként kezdtem, német és angol felsőfokú tudással. Később főiskolára mentem szálloda, idegenforgalom, vendéglátás szakra, ahol eredményesen közgazdász diplomát szereztem. Ügyvezető igazgatóként fejeztem be itt a munkámat, mert sajnos a szállodát eladták és az új tulajdonos bezárt. Ezután 2 évig oktatásban dolgoztam a helyi kereskedelmi és vendéglátóipari iskolában. 2009-ben kerültem a Baja Marketing Kft.-hez, ami egy önkormányzati tulajdonú cég. 2020-ig dolgoztam ott. Úgy indult, hogy a turisztikai rész fog hozzám tartozni, de később hozzám került a teljes gyermekétkeztetés is. Emellett a fő állásom mellett egyéni vállalkozóként oktatást, vizsgáztatást végeztem. A helyi Kereskedelmi és Iparkamara által vizsgabizottsági tag és -elnök megbízásokat kapok pincérek és szakácsok vizsgáztatására.
Mindenkivel maximálisan kedvesen, empatikusan és tisztelettel dolgozom együtt, amit viszont is megkapok. Nem ért hátrányos megkülönböztetés azért, mert nő vagyok.
„Mindenkivel maximálisan kedvesen, empatikusan és tisztelettel dolgozom együtt, amit viszont is megkapok.”
Nagy fordulópont volt az életemben, amikor feladatul kaptam a bajai gyermekétkeztetést. Ez új szakterület volt számomra, tovább kellett képeznem magam. Kemény időszak volt, de jól vettem az akadályokat.
Azt hiszem, hogy még mindig sok ember gondolja, hogy egy hölgy nem egyenértékű munkavállaló egy férfival, vagy, hogy nem tud olyan aktívan az üzleti életben részt venni. Érthető, ha valaki azon az állásponton van, hogy egy nőnek az anya szerep legyen a főszerep, de szerintem ez már egyre kevésbé probléma. Talán fokozatosan enyhülnek is az ezzel kapcsolatos sztereotípiák. 34 éve vagyok házas. A férjem és a családom nagyon jól tolerálta a karrier elképzeléseimet és mindig segítettek is benne. Biztos, hogy néha a gyerekek is kárát látták a sok munkának, de mindig próbáltam az egyensúlyt megteremteni. Úgy látom, hogy mindkét lányunk ugyanilyen határozottan tudja, hogy mit szeretne csinálni. Azt tudom tanácsolni, hogy ha valaki érez magában ambíciót, akkor nyugodtan vágjon bele a tervei megvalósításába! Az biztos, hogy ehhez kell egy segítő háttér, amit érdemes előre felmérni. Jó kommunikációval sok mindent meg lehet oldani és biztos, hogy a kapcsolatokban is konszenzusra lehet jutni. Empatikusnak kell lenni, szeretni kell az embereket. Az iskolában is azt tanítom és tanítottam, hogy ha nem szereted az embereket, akkor most rossz padban ülsz, mert a turizmus-vendéglátás ezt igénylő munka. Ha szeretjük az embereket, és jó kapcsolatot tudunk velük kialakítani, akkor lehetünk sikeresek ebben a szektorban. Fontos az empátia is, ami szerintem általában magasabb a nőknél, ez pedig a magasabb pozícióknál akár előny lehet. Tehát a nőknek éppúgy van létjogosultságuk vezetőként vagy vállalkozóként dolgozni, mint a férfiaknak.
„Fontos az empátia is, ami szerintem általában magasabb a nőknél, ez pedig a magasabb pozícióknál akár előny lehet.”
Fontosnak tartom, hogy a kollégák érezzék, hogy törődünk velük. A cégnél azt láttam, hogy a kollegák biztonságban érezhették magukat, mert megpróbáltunk megoldást találni a problémájukra. Szoktunk évzárókat és szezonzárókat rendezni, ekkor közös főzést, vacsorát, táncos összejövetelt tartottunk. Igyekeztünk évente több alkalommal összehozni a csapatot. Mindig elismertük a munkájukat, sokat beszélgettünk velük.
Számomra a legnehezebb élethelyzet az volt, hogy 35 évesen kezdtem el a főiskolát két gyerek mellett. Szerencsére a nagyszülők és a férjem tudott segíteni, így én minden péntek reggel fél 4-kor már vonaton ültem és mentem Budapestre tanulni. Azt tudtam, hogy ha nem lépek tovább, akkor nem tudok fejlődni sem, nem tudok más irányba haladni. 3,5 kemény év volt, de közösen megoldottuk. Abszolút megérte, mert sem a vizsgáztatás, sem az oktatás nem működhetne e nélkül és ügyvezető igazgató sem lehettem volna szállodában. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy sosem késő tanulni, mert a megszerzett tudás új kapukat nyit.
„Mindenkinek azt tanácsolom, hogy sosem késő tanulni, mert a megszerzett tudás új kapukat nyit.”
Amennyiben módomban áll, segítem az édesanya munkavállalókat, hogy ők is „labdába rúghassanak”. A GYES-en levő édesanyákkal tartjuk a kapcsolatot és tárt karokkal várjuk őket vissza, és a többségük örömmel is jön vissza dolgozni. Ilyenkor igyekszünk rugalmasan kezelni a visszatérésüket. Amikor jelzik, hogy jönni szeretnének, megoldást keresünk arra, hogy akár részmunkaidőben vagy otthonról végezhessék a munkát.
A jövőre vonatkozó terveimben a folyamatos fejlődés van. Mindig tovább kell képezni és fejleszteni magunkat.
Magasabb szinten azt kellene megérteni, hogy az otthonról végezhető, rövidebb munkaidejű munkavégzés is lehet hatékony. Attól, hogy nem ülünk az irodában 8 órát az asztalunknál, még a munkát el tudjuk végezni. Az lenne a jó, ha a munka eredményessége lenne a fontos, nem pedig az, hogy azt helyileg hol végzik. Szemléletváltásra van szükség ezen a téren, amit magasabb szintről kellene elkezdeni terjeszteni a cégek és a társadalom felé egyaránt.
„Az lenne a jó, ha a munka eredményessége lenne a fontos nem a munkahely ahol elvégzik.”
Forrás: IFKA / Kellessy Tibor